Araucana

A fajta története

1958-ban a 39. Országos Baromfi kiállításon, Kölnben állítottak ki először  Araucana tyúkokat. A zöldeskéktől a kékeszöldig változó színű tojásaik miatt "húsvéti tojás-tyúkok"- nak is nevezett fajtát időközben már a médiák is figyelemre méltatják. Nagyon érdekes az eredetéről szóló történet, melyet még nem tisztáztak maradéktalanul. Még mindig nyitott az az alapvető kérdés, hogy a házityúkok Amerika Columbus felfedezésével kerültek-e ázsiai és európai állományokból az Új Világba, vagy azt az Amerikába utazók már korábban megtették. Az Araucana tyúkok a nevüket mindenesetre egy dél-amerikai indián törzsről kapták, mely Közép-Chilében lakott és tarka héjú tojást tojó tyúkokat tenyésztett. Valószínűleg spanyol tengerészek vitték az araucana tyúkok őseit a 16.század elején, a Csendes-óceán vidékén félvadon élő állományokból Latin-Amerikába és kereken száz évvel később a hollandok ugyancsak vittek oda Araucana-szerű tyúkot keverék mediterrán tyúkkal együtt. Kialakulásának további történetét U. Reber-től tudjuk: " Az évszázadok során kialakult egy parlagi tyúkfajta, miközben Chile, Peru és Brazília egymással érintkező területein a különböző vadas színezetű 'Francolines'-t találtuk. Egy fekete aranynyakú tyúkot 'Triatres'-nek neveztek. Lehet, hogy ez a 'fajta' európai bóbitás tyúkok kereszteződésével jött létre, mivel az állatok gyakran pofaszakállat és bóbitát viseltek. A suta típusokat 'Colonca'-nak hívták. Ezeknek szakáll helyett tollpamacs volt a fejűk oldalán. A tollpamacsos típusokat 'Collonca de Aretes ' = fülkarikás tyúkoknak nevezték". A washingtoni Smithonian Institute-ban próbálták meg először az Arucana tyúk történetét szisztematikusan felderíteni. 1924-ben Castello, Barcelonában olyan Araucanákat mutatott be amelyeket Orelli professzor 24 kékhéjú tojásból keltetett ki, és amelyeket a Neuquén-hegységben élő házityúkoktól gyűjtöttek és 1100 km-en át öszvérháton Buenos Airesig szállítottak. Kellar 1924-ben kapta a philadelphiai Pratt-Food Company-tól az első Araucana tyúkokat, melyek a Valparaisoból New Yorkba vezető hosszú útjukat "inkább holtan, mint elevenen" (Reber, 1982) tették meg. Az első Araucanák valószínűleg 1928-ban kerültek Angliába. (G. Beever). Ezeknek az import állatoknak az útódai egyszerű fűrész- és borsótarajúak is voltak. Egy chilei német hozta 1907-ben az első Araucanákat a vesztfáliai Herne-be. A foltos, tompa kék tojásszínt G. Jerosch írta le, aki már 1854ben talált feljegyzéseket a szakirodalomban kékhéjú tojásokról. Ugyanez a szerző ír egy lazacszínű, farkatlan, fülpamacsos Araucanáról, melyről azt állítja hogy egy festményen (vitorlás hajó kapitány és hajótulajdonos) látta. Reber után C. S. van Gink hiába próbálta megtalálni ezt a festményt. Öt évvel később kerültek Araucanák Posenbe, röviddel azután Madridba. 1921-ben a spanyol S. Castillo professzor "fülkarikás tyúk" -jai nagy feltűnést keltettek az 1. Hágai Baromfi Világkongresszuson. Az "új Araucana tyúkjá"-nak lehet nevezni az 1964-ben Fr. Proebsting által Chiléből Németországba importált állatokat. Egy Valparaiso melletti indián faluból karvajszínű példányok is jöttek Németországba. 1962-ben megalapították a szakegyesületet, 1965-ben elismerték a fajtát. A holland v. Wulfften Palthe az ősi tyúk fajtatípusainak sokféleségét a következő csoportokba sorolja: Coloncas - fülpamacs és farok nélküli, Quertos - fülpamaccsal és farokkal rendelkezők, Colloncas de artez - fülpamacsos farok nélküli, Pio - farok nélküli pamacsos és pamacs nélküli. Mindegyiknél egységesen kékeszöld a tojáshéj színe. A chilei és az angliai import után a típus is egységesebbé válik Németországban. Genetikai nehézségek azonban még mindig fellépnek, ami az utódok igen eltérő típusainál mutatkozik meg.    

Forma és fej

Robusztus, ellenálló baromfifajta. Farok nélküli, ún. szárazföldi tyúk. A madár felülről szemlélve, kissé oválisnak tűnik. Különleges ismertetőjele a fej oldalán található tollbojtok. Emellett pofaszakálla is van. Törzse megnyújtott ellipszishez hasonlítható. A függőlegeshez közeli testtartású. A kakas törzse meredekebb. Feje mérsékelten széles. Arca vörös, de a fekete színűeknél vagy a feketés-vörösöknél sötétbe hajló is lehet. Szemei élénkek, színe összefüggésben áll a tollazat színével. Csőre erős, kissé hajlított. Taréja szabálytalan borsótaréj, hátul nem követi a nyak vonalát, feszes szöveti szerkezetű. Állebenye alig fejlett, sőt a szakállas változatnál teljesen hiányzik is. Füllebenye vörös, valamiféle árnyaltság megengedett. Tollképződmények a fej oldalán találhatók, ezek a tollképződmények a fej oldalán helyezkednek el, és oldalról, felülről, alulról, hátulról tekintve mindig egyformák. Jellegzetes pofaszakálla van, ami nem hasonlíthat a kecskeszakállra. Nyaka közepes hosszúságú, széles gallértollazat jellemzi. Szárnyai szorosan a testhez simulók, vízszintes tartásúak, a test síkjából nem emelkednek ki. Háta elég hosszú. Nyeregtájéka feszes, nyeregtollakkal teljesen borított. Melle széles, kissé domború. Hastájéka egészen jól fejlett. Lábai közepes hosszúságúak, szélesek, gömbölyített formájúak, finom csontozatúak, színe összefüggésben áll a tollazat színével. Lábujjai előreállók, feszesek. Jól terpesztettek. Farok tollai teljesen hiányoznak. Tollazata szorosan a testhez simuló. A kék tollazatú változatnál a lazább tollszerkezet megengedett. Durva fajtahiba a túlzott nagyság, a szögletes alak, a rövid hát, a keskeny törzs. Nem szeretik a felálló borsótaréjt. Ha a fej oldalán képződő tollbojtok túlságosan nagyok vagy féloldalasak, kifejezetten durva hibának számít.

Szín és minta

Sok színben tenyésztik, de ez általában alárendelt jelentőségű. Ilyen az aranynyakú, a kék-aranynyakú, az ezüstnyakú, az arany-búzaszínű, a kék-búzaszínű, a fekete-vörös és a kék-vörös, vadszínű, kék-vadszínű, fekete, fehér, kék, valamint a sávozott.

Aranynyakú - Feje aranybarna, a nyak- és az ágyéktollazat sötét aranysárga, feketén csíkozott. A váll és a hát aranyvörös. A másodrendű evezők feketék, barna külső szegélyűek. Az elsőrendű evezők feketék, külsejük barna. A szárny háromszögét képezik. A szárnyszalag fekete. A mell, a has és a comb fekete. A tojók fej- és nyaktollazata aranysárga, fekete csíkokkal. A mell lazacszínű. A hátfedőtollak sárgásbarnák, fekete spriccezettséggel. A comb és a has szürkésbarnák. A láb színe fűzöld, sárga talppal. Szemek színe narancssárga.

Kék-Aranynyakú - Éppen olyan, mint az aranynyakú, csak a fekete tollakat kékek váltják fel.

Ezüstnyakú - A kakas feje, nyaka és nyeregtollazata ezüstfehér, fekete csíkozással. A váll és a hát ezüstfehér. A másodrendű evezőtollak feketék, fehér külső szegéllyel. Az elsőrendű evezők belül feketék, kívül fehérek. A szárny háromszögét képezik. A szárnyszalagok feketék. A mell, a has és a comb fekete tollakkal fedett. A tojó fej és nyaktollazata ezüstfehér, fekete csíkokkal. A mell lazacszínű. A hát fedőtollai ezüstszürkék, fekete spriccezettséggel. A comb és a has tollai szürkék. A láb bőrszíne fűzöld, sárga talppal. Szemek színe  narancssárga.

Arany-búza - A kakas színe és rajzolata egyezik az aranynyakúnál leírtakkal, ám ennél a változatnál nincs fekete csíkozottság a fej, a nyak és az ágyék tollazatában. A tojó fej- és nyaktollazata vörösesbarna. A nyaktollazatban keskeny, matt fekete színű csíkozottság engedélyezett. A testet fedő tollak búzaszínűek, a mell, a has és a comb világos zsemleszínű. A sötét búzaszínű evezőtollak belső zászlói feketésbarnák. A láb világos fűzöld, sárga talppal. Szemek narancssárgák.

Kék-búza - Megegyezik az arany búzaszínűvel, de a fekete mintázottság helyén kék található.

Fekete-Vörös - A kakasok mélyfeketék, zöld fényű csillogással. A fej-, a nyak- és a nyeregtollazat élénk aranyvörös, fekete csíkozottságú. A hát fekete vagy barnásvöröses felrakódással tarkított. A váll barnásvörös. A tojó alapszíne egyezik a kakaséval, a fej- és a nyaktollazat barnásvörös, fekete csíkozással. A gallértollak elülső részének vörösesbarna széle megengedett. A láb fekete olajszínű, a talp sárga. A csőr sötét szaruszínű. A szemek színe vöröstől a barnásvörösig terjed.

Kék-Vörös - Rajzolata egyezik a fekete-vörösével, csak a fekete helyett kék színben pompázik.

Vadszínű - A kakas feje, nyaka és ágyéktollazatának színe fekete csíkos mintázattal tarkított barnásvörös. A váll és a hát sötét vörösesbarna. A másodrendű evezőtollak feketék, külső szélük barna. Az elsőrendű evezőtoll belül fekete, kívül barna, ez képezi a szárnyháromszöget. A szárnyszalag fekete. A mell, a has és a comb fekete. A tojók fej- és gallértollazata aranybarna, fekete csíkokkal tarkítva. A mell lazacszínű. Az apró fedőtollak barnák, fekete spriccezettséggel. A comb szürkésbarna, a has feketésszürke. A lábak fűzöldek, sárga talppal. Szemek narancssárgák.

Kék-Vadszínű - Megegyezik a vadszínűvel, de a fekete mintázatot kék szín váltja fel.

Fekete - A tollazat fekete, zöldes fénnyel. A lábak színe sötét olajzöld, sárga talppal. Szemek színe barnásvörös.

Fehér - A tollazat színe fehér-krémfehér, a kakasoknál engedélyezett enyhén sárgás dísztollak a nyak és nyeregtollak. A lábak színe sárgászöld, sárga talpak. Szemek színe narancssárga. 

Kék - A tollazat színe kék vagy világoskék. A kakasnál elvárás, hogy a fej, nyak és váll tollazatának sötétebb kéknek kell lennie. Lábak színe sötét olajzöld, sárga talppal. Szemek színe barnásvörös.

Sávozott - A tollak színe, a fekete és világoskékes-szürke enyhén ívelt sávok váltják egymást, a kakasnál a sávok közel azonos szélesek míg a tyúknál a fekete sávok szélesebbek. A kakas színe világosabb mint a tyúké. Lábak színe sárgák. Szemek színe narancsvörös.

Egyedi tulajdonságok

Ennek a robusztus és nyugodt fajtának nincsenek különösebb igényei a tartással kapcsolatban. A takarmány azonban jó, ha nem ragacsos, mert így a szakálluk is összeragadhat tőle. Egyik legnépszerűbb fajtává teszi azon tulajdonsága, hogy zöldeskéktől a kékeszöld héjú tojásokat tojik. Ezek egyébként kevesebb kalóriát is tartalmaznak a hagyományos tojással szemben. A tojáshéj szokatlan vastagságának az az előnye, hogy nem törik össze olyan könnyen, ami ugyanakkor nem jelent hátrányt a csibék kelésekor. Kifejezetten húsvétkor tarolnak az Araucana tojások. A korai ivarérés, a jó tojástermelő képesség, húsának kitűnő minősége és ízletessége, kedvező takarmányértékesítő képessége miatt, nem is beszélve érdekes és értékes küllemi jegyeiről, ez a kultúrtörténeti értékű fajta terjedőben van.

Súly:                                                   kakas     2-2.5 kg

                                                            tyúk       1.6-2 kg

Gyűrűméret:                                     kakas     18

                                                             tyúk       16

Tenyésztojás minimális tömege:     50 g

Tojás színe:                                         zöldeskéktől a kékeszöldig

Éves tojáshozam:                               180 db  

Forrás: Horst Schmidt - Dísztyúkok